Mignon figurák egy autószerelő műhelyből

2020. június 12. 13:50 - Aprólépés csapat

A ,,Nagyik és unokáik” Természetmegismerő és környezetvédő elnevezésű helyi tábor aktív részese, szponzora vagyok már évek óta írta Sallai Szabolcs, 46 éves, tiszacsegei lakos, aki pályázott hozzánk is. Alkotása a munkájához kapcsolódik és még egy kedves Mignon témájú verssel is készült.

Tavaly nyáron a tábor résztvevőinek bemutattam, hogy én mivel foglalkozom: autókereskedő és autószerelő a szakmám, egy műhelyt vezetek családi vállalkozásban. A táborlakók nagyon élvezték a műhely és a bolt hangulatát: még a kislányok is autószerelők akartak lenni – kis túlzással.

Az egyik lényeges beszédtéma az volt, hogy az autószerelő műhelyben keletkezett hulladékok és a veszélyes hulladék hová kerül, mi lesz a sorsa, és hogy szoktam- e újra hasznosítani valamit, használok-e a műhelyben újra hasznosított dolgokat, árulok-e valamit, ami újra hasznosított alapanyagból készült.

Be kellett valljam, akkor ott a gyerekeknek, hogy nem szoktam újra hasznosítani, csak gyűlik a kupac az autógumikból, mert abból van a legtöbb. Kicsit el is szégyelltem magam: mennyivel másabb már a gyermekek szemlélete az enyémhez képest!

A gyermekek kérdései kapcsán egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, mit tudnék az évek során felhalmozódott gumiabroncsokból készíteni, esetleg egy teljesen új funkciót adni neki, ami hasznos lehet, ami szépíthetné a környezetünket is, ami érdekelheti a lakosságot, a kicsiket és a nagyokat egyaránt.

Folyamatosan azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám az újra hasznosítási feladatot megoldani.

Tudom, jelen helyzetben mindez csupán kis lépés a Földünk globális problémáihoz képest. Mégis: ha csak egy pici lépést meg tudnék tenni itt helyben, ahol élek, akkor már tettem valamit a bolygónkért és a felnövekvő nemzedékért. Az idő rohamosan telt. Közben úgy éreztem, hogy végül is az idei táborban nem állhatok oda a táborozó gyermekek elé úgy, hogy a tavalyi beszélgetésünk óta bizony semmi nem változott… Saját bőrömön éreztem a felelősségét annak, hogy tennem kell valamit.

A gyermekekkel folytatott beszélgetések ösztönzőleg hatottak rám, és egyszer csak megszületett a nagy gondolat: a fiatalok által oly közkedvelt film alapján a Mignonokat láttam bele a műhely udvarán éktelenkedő gumiabroncsokba.

A gondolatot tett követte: hamarosan elkészültek a figurák, amelyek most két hónapja az autósbolt és műhely udvarának kapujában állnak ott kint, az utcán.

A munka menetété fotókkal dokumentáltam, melyek segítségével nyomon követhető az egész folyamat.

Az alapanyag stílusában illeszkedik az autószervíz tevékenységéhez, a figurák tetszenek az embereknek; a látvány ,,öltözteti”, díszíti, hangulatosabbá teszi a közvetlen környezetünket.

Örömmel jelenthetem ki, jól döntöttem, hogy megcsináltam.

Az emberek megállnak, fotózkodnak a Mignonok mellett, idegen emberek beszélgetnek egymással, véleményt cserélnek, talán a környezetvédelem és az újrahasznosítás is szóba kerül közöttük, és viszik hírét más településekre, más közösségekbe.

Megváltozik a hangulatuk, jó kedvük lesz, kicsit kizökkennek a szürke hétköznapokból, pozitív emlékekkel folytatják a napjukat.

Úgy érzem, megoldást találtam egy problémára, aminek feltárása, megoldása engem is motivált, alkotásra ösztönzött. Miközben készültek a gumiabroncs Mignon figurák, éreztem, hogy közelebb kerülök a gyermekekhez, akikre a Földet örökül hagyjuk. Értük és általuk találtam megoldást egy olyan környezetvédelmi kérdésben, amely őket is izgatta, mi lesz a sorsa a kiszolgált abroncsoknak.

Végül is nem nagy munka, kellemes időtöltés, némi befektetés (a festék és a ragasztó ára), újrahasznosítás: egyszerű cselekedet a részemről.

Kikapcsol, feldob és másokra is ösztönzőleg hat: még egy vers is született róla, a címe: Apró léptek…

Apró léptek…