Ha valaki kertészkedésre adja a fejét, lesz egy kérdés, amibe hamar bele fog botlani, akármilyen gazdálkodási irányzatot követ is: hogyan védjem meg a növényeimet? Hogyan védekezhetek az időjárás viszontagságai, a kártevők és a betegségek ellen?
Ezekre a kérdésekre – természetesen – nem létezik univerzális, minden helyzetben és mindenki számára hasznosítható válasz. Számtalan védekezési mód létezik, és lehetetlen egyetlen cikkben részletekbe menően összefoglalni valamennyinek az előnyeit és a hátrányait, de remélhetőleg kiindulópontnak, útmutatásnak azért megfelel.
Fagyvédelem
Termesztett növényeink többsége melegebb éghajlatról származik, így kifejezetten érzékenyek a hidegebb időjárásra, de még a mi klímánkhoz alkalmazkodott növényeket is meglepheti egy-egy kései fagy. Ráadásul a legtöbb kertésznek a tél végének közeledtével egyre jobban viszket a tenyere – jó dolog a télen eltett krumpli, meg a télen is szedhető leveles zöldek, de tavasz elejére már enne valami mást is az ember. Arról nem is beszélve, hogy minél hamarabb indítjuk a szezont, annál hamarabb lehet majd szüretelni.
Szerencsére ma már egészen széles skálán mozog a bevethető trükkök tárháza. A legjobb vitán felül egy fűtött üvegház, ennek az építési és fenntartási költsége azonban elég borsos, így viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Szintén a magasabb árkategóriába tartoznak a polikarbonát üvegházak és palántanevelők. A polikarbonát egy üvegszerű megjelenéssel rendelkező szerves műanyag, melynek szabad téren is 15-20 év a várható élettartama. Ezzel jóval túlszárnyalja a legtöbb sátorfólia várható élettartamát, áruk miatt azonban utóbbiak szélesebb körben elterjedtek. A fóliasátrakat talán nem is kell nagyon bemutatni: a hobbikertészek által preferált 3-4 négyzetméteres „apróságoktól” kezdve a komolyabb zöldségtermesztők számára gyártott több száz négyzetméteres fóliákig mindenféle megtalálható a kínálatban. A fóliasátor segítségével meghosszabbíthatjuk a szezont: tavasszal hamarabb kezdhetünk palántázni, ősszel pedig tovább szüretelhetünk a fóliában nevelkedő növényekről – sőt, szép számmal akadnak olyan növények (például az áttelelő salátafélék, a káposztafélég többsége vagy a madársaláta), melyek vígan áttelelnek a fóliasátor alatt, és a hideg téli napokon is ellátnak minket friss terménnyel. Ráadásul nyáron olyan növényeket is termeszthetünk benne, melyeknek egyébként nem tudnánk elég meleget biztosítani – a luffatök vagy az egérdinnye például meghálálja a fóliasátras termesztést.
Egy nagyobb fóliasátor megépítése igényel némi pénzügyi befektetést, tervezést és emberi erőforrást, de ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor sem kell kétségbeesni. Ha nincs lehetőségünk egy egész sátor felállítására, egy-egy fóliaalagúttal is lehet védeni az ágyásokat – ez elsősorban kora tavasszal csírázó magokat, illetve a késő ősszel és télen termesztett zöldeket védheti az éjszakai fagyoktól.
Egyre szélesebb körben használják a különböző vastagságú fátyolfóliákat is. Ezek előnyei közé tartozik, hogy amíg a csírázó növényeket védjük vele, nem kell támrendszert építeni az alkalmazásához: egyszerűen az ágyásra terítve, a széleit beásva is remekül működik. Emellett jóval könnyebb a hagyományos fóliánál, nem nyomja agyon a csírázó, törékeny növényeket, és átereszti a vizet (tehát nem kell a locsoláshoz leszedni), de nem gombásodik be alatta a föld. A fagyvédelem mellett izolációs eszközként is használhatjuk, ha magfogásra szeretnénk adni a fejünket.
A fagy elleni védekezésben fontos szerepet kapnak a fóliák, de nem szabad elfeledkezni a mulcsolás jelentőségéről sem. A mulcsréteg gyakorlatilag szigetelésként viselkedik: védi a talaj felső rétegét a hirtelen hőmérséklet változásoktól, így a kisebb fagyoktól is védi a növényeket.
Mulcsolás
Egyre több helyen olvashatunk a mulcsolás fontosságáról, és nem véletlenül: ez a kertészek eszköztárának egyik adu ásza, amivel nagyon nehéz melléfogni. Mulcs alatt – kissé leegyszerűsítve – bármilyen anyagot érthetünk, ami a talaj felső rétegét fedi. Lehet ágdarálék, szalma, komposzt, lehullott levelek, vagy akár kartonpapír. A fagykár elleni védekezésen kívül is számos előnye van:
- Kevesebb gyom. Mivel nem engedi átjutni a napsugarakat a talajig, a kikelő gyomoknak jóval nehezebb dolga lesz, mint ha csak a puszta talajfelszínt kéne áttörniük. A mulcsolás nem gyommentesíti teljesen a kertet, de jelentősen csökkenteni tudja a nemkívánatos növények jelenlétét.
- Jobb vízháztartás. A mulcsréteg megakadályozza, hogy a víz könnyedén elpárologjon a talajfelszínről, így segít megőrizni a talajnedvességet.
- Amennyiben valamilyen szerves anyagot használunk mulcsolásra, az lassan elbomlik, és tápanyagként jut vissza a talajba, hozzájárulva a termesztett növények és a talajt éltető mikrobák és gombák táplálásához.
- Heves esőzés esetén is egyenletesen fogja fel a vizet, megvédi a növényeket a felcsapódó sárcseppektől, ezzel csökkentve például gombás fertőzések megjelenésének esélyét, például paradicsomok és tökfélék esetében. Emellett a talaj közelében érő terméseket is tisztán tartja, nem hagyja érintkezni a talajjal.
Természetesen ez sem csodaszer, ésszel kell csinálni: a vastag mulcsréteg kitűnő búvóhelyet biztosíthat különböző csigáknak és rágcsálóknak, a túl vastag mulcsréteg pedig megfojthatja a fiatal növényeket.
Forrás: zoldbolt.hu
Nyári védelem
Már hazánkban is érezhető, hogy egyre melegebbek a nyarak, és egyre kevésbé kiszámítható a csapadék eloszlása. Bár termesztett növényeink nagy része kifejezetten magas hőigényű, érdemes végiggondolni, hogy kell-e valamilyen növényünknek egy kis védelem a nyári kánikula ellen. A mulcsolás természetesen ebben az esetben is jól jön: ahogy fentebb már szóba került, a mulcsréteg védi a talajfelszínt a hirtelen nagy hőingadozásoktól – tehát nem csak az éjszakai fagyok esetében van jótékony hatása, hanem a nyári forróságban is, mivel kevésbé melegszik fel alatta a talaj.
De mielőtt nagyon előre szaladnánk, ejtsünk pár szót a palánták kiszoktatásáról is, ami kezdő kertészeknek szokott némi fejtörést okozni. Erre azon palánták esetében van szükség, melyeket beltéren neveltünk, és korábban nem voltak kitéve a kertben uralkodó időjárási tényezőknek. Egy paradicsom vagy paprika hiába hő- és fényigényes növény – ha korábban az ablakpárkányon nevelkedett, akkor nem szabad egyből a tűző napra ültetni, mert ahelyett, hogy megtáltosodna, inkább kiég. A beltéren nevelkedett palántákat kiültetés előtt edzeni kell: minden nap egy kicsit tovább hagyhatjuk őket kint a napon, mielőtt kiültetnénk őket a kertbe.
A locsolás is fontos tényező a hősokk elkerülésének érdekében: érdemes ritkábban, de jó alaposan locsolni, hogy a víz egy része minél mélyebben szivárogjon le a talajba, a növények pedig inkább mélyre nyúló gyökérrendszert fejlesszenek, mint a talaj felszíne alatt sekélyen elnyúló gyökereket. A leveleket lehetőleg ne nedvesítsük be: a vízcseppek apró nagyítókként viselkednek az erős napsugarak alatt, ami hozzájárulhat a növények kiégéséhez.
Ha bizonyos növényeket a mulcsolás és a megfelelő locsolás mellett is védeni szeretnénk a gyilkos kánikulától – és nincs rá mód, hogy félárnyékos helyre ültessük őket –, raschel hálóval oldhatjuk meg az árnyékolást. A fátyolfóliához hasonlóan ez is viszonylag könnyű anyagból készül, de azért érdemes neki tartószerkezetet építeni, hogy ne akadályozza a termések bekötését, érését.
Szerző: Lipka Borbála
Források:
Dóra Melinda Tünde: Kertkaland
https://maghazblog.blog.hu/2020/11/28/noparakert_11_resz_kerteszkedes_telen
https://maghazblog.blog.hu/2020/06/23/_noparakert_7_resz_palantak_kiultetese
https://www.almanac.com/types-mulch-advantages-and-disadvantages-mulching