Cseh-Lipták Bettina elsőéves hallgató a Pécsi Tudományegyetem biblioterápia szakán. A jövőben terapeutaként az irodalom és a kreatív írás eszközével szeretné támogatni a személyiségfejlődés fázisait, valamint segíteni másokat a mélyebb önismeret irányába. Az Aprólépés volt munkatársaként egy rövid könyvajánlóval készült. 

Most, hogy valamelyest enyhültek hazánkban is a korlátozások, talán a lelkivilágunk helyreáll kicsit. Két hónapnyi masszív bizonytalanság, félelem, a mindennapos, megszokott tevékenységek és a szabad mozgás korlátozása, kényszerű átalakítása, rosszabb esetben a munkahely elvesztése komoly terhet ró pszichés világunkra. Hogyan enyhíthetünk a talán állandóvá vált szorongáson, honnan meríthetünk erőt a folytatásra a gyönyörű idő, a zöldellő természeten kívül?

Olvassunk! Mindegy mit, amihez kedvet érzünk. És „füleljünk”, érezzünk, próbáljuk felfedezni, megfejteni, mit üzen számunkra a történet. Teljesen rendben van, ha elkezdünk olvasni valamit, s nem működik a könyv és köztünk a kémia. De mielőtt félretennénk, vizsgáljuk meg, miért gondoljuk úgy, hogy nincs kedvünk a folytatáshoz. Lehet, éppen a felismerés mutat majd számunkra egy új, élethelyzetünkhöz szabott olvasmányt

Ha egyetlen történetet kellene ajánlanom, az Lázár Ervin, A kalapba zárt lány című, meséje lenne. Tudunk azonosulni a szereplővel? Hol látjuk magunkat a mesében? Hogyan íródna a mi történetünk? Érdemes ezeket a kérdéseket feltennünk magunknak a történet elolvasása után, és egy kicsit elmélkednünk a mesei valóság és a mostani, koronavírusos valóságunkon… Szándékosan nem írok véleményt, fogódzót, terjedelmesebb ajánlót, hiszen mindenkihez másképp szól majd a történet, s nem szeretném az (ön)értelmezési folyamatot befolyásolni. Maradván az írónál, egyetlen, nagyra becsült regénye, A fehér tigris szintén fontos kérdéseket hozhat elénk. Miként cselekednénk a főszereplő helyében? Kiaknázzuk a bennünk rejlő lehetőségeket? Élünk az élet adta ajándékokkal? Egyáltalán észrevesszük azokat?

Lázár Ervin regényéhez kapcsolódva számomra adja magát Edith Eva Eger, A döntés című memoárja. Időtlen mű, hogy az életünket, szemléletünket, a történésekre adott reakciónkat mi alakítjuk, befolyásoljuk, rajtunk múlik. Legyen akármilyen zord, embertelen körülöttünk a világ, mi döntjük el, észrevesszük-e az élet apró szépséget.

A korlátozásokkal nincs mindenkinek tengernyi ideje, sőt. Nekem jelen helyzetben a versek, novellák, kisebb elbeszélések váltak be, illetve, az „éppen felütök egy könyvet és elolvasom azt a részt” típusú olvasásmód. Kiváló kortárs költőink, íróink személyes oldalaikon rendszeresen posztolnak műveikből. Kedvenceim Lackfi János „jóéjtpuszis”, melyek sokszor mondják arcunkba – ha eddig nem vettük volna észre – mennyire önző és kizsákmányoló a modern társadalom életstílusa.

Azoknak, akiket inkább a jövő foglalkoztat, érdemes beszerezni Takács-Sánta András, Építőkockák egy új világhoz című inspiráló, jövőbe mutató könyvét, melyben azon kívül, hogy hogyan legyünk még „zöldebbek”, miként formálhatjuk még környezettudatosabbá szemléletünket, olyan, már működő közösségi kezdeményezéseket is olvashatunk, amik másutt már beváltak, s esetleg itthon is hasznunkra válhat, különösképp, ha nyitunk a közösségi kezdeményezések felé.

Keressük a számunkra érdekes, szórakoztató, nyugalmat hozó alkotásokat, és közben figyeljünk egy kicsit befelé. Hogyan hat rám az aktuális olvasnivalóm, milyen gondolatokat, érzéseket tár elém? Ha olvasás közben időnként reflektálunk a bennünk elinduló folyamatokra, akkor az önmagunkról szerzett értékes felismerés hozzásegíthet ahhoz, hogy lelkileg erősebben, tudatosabban nézzünk szembe a jövő kihívásaival.

/Cseh-Lipták Bettina/