Alkotói pályázatunkra érkezett az alábbi levél Hatos Erzsébettől. "Férjem mivel korán jár dolgozni észrevette, hogy a társas házunk szelektíven gyűjtött kukáit a kommunálissal együtt szállítják el." És a levélből az is kiderült, hogy a kommunális hulladékgyűjtő kocsiba kerül bele egyszerre minden kuka tartalma. "A férjem kereste az okát, és megtudta, hogy egy magán megállapodás van érvényben a társasházunk részéről adott feladattal megbízott személy és a FKF munkatársai között, akik kulcsot kaptak hogy bejöhessenek a kukákért. Egyúttal a szelektívet is vitték...

"Kiderült, hogy nincs, aki az elszállításhoz a korai órákban kihúzza majd visszahúzza a szóban forgó kukákat (a forgalmas útszakasz miatt nem maradhatnak kint hosszan a tárolók) ezért nehéz ez a feladat, és ezért alakult ki rá az egyébként diszkrét és gördülékenyen működő gyakorlat. 

Az adott megoldás mellett viszont nem volt értelme a szorgalmas szelektív gyűjtésnek, ráadásul a népes társasházunk nagy mennyiséget termel.  

A férjem megmentette ezt a helyzetet: Maga gondoskodik a kukák ki és behúzásáról. Látom, hogy ez derék munka, és nem is kicsi: gyakran át kell válogassa, hogy tényleg csak a belevaló és jól tömörítve legyen benne. Neki ez az apró lépés. A csatolt képpel a férjemet "nevezzük", mert büszkék vagyunk rá! Követendő példát mutat nekünk, a családjának.

A rajz a közel 6 éves fiam műve. Ö Egyed Attila. Az édesapja szintén ezt a nevet viseli. Budapesten élünk"

A probléma rávilágít a fentieken túl arra is, hogy mennyire nem beszélünk egymással, hogy milyen jó lett volna, ha a társasházon belül elindul egy felhívás, hogy van-e aki vállalná, vagy havi rotációban vállalná a feladatot. Inkább, gyorsan, egyszerűen, "diszkréten" igyekszünk megoldani egy egyáltalán nem bonyolult dolgot. Örülök, hogy vannak, akik nem hagyják, hogy elsikkadjon a megoldás.