Sosem voltam nagy rajongója a nagyvárosoknak, főleg azoknak, amelyek fölfelé törnek. Angliában élek, de nem Londonban, ahol gyönyörű épületek vannak, ám egyre nehezebb egy rendes fotót csinálni úgy, hogy ne lógjon be egy óriás daru. Én mindig úgy látom, mintha óriás zsiráfokkal lenne tele London. Én egy tengerparti kisvárosban élek, Margatben. Nagy szerencse járvány idején is...

A napi jógák ugyan megszűntek, de minden nap lemehettem futni. Közben végiggondolhattam, mitől jó ez a járvány. Először is nem nyomaszt a turizmus, abból is a mértéktelen szemetelés. Gondoltam elsőre, de ahogy a nap is többet előbújt, egyre több helyi ember merészkedett ki és ők is úgy viselkedtek, mint a turisták. A tengerpart remek hely pihenni, enni, inni, cigizni. Ehhez senki nem sajnálja az energiát, lecipelni sok-sok ételt, még inkább italt, de soha senki nem elég erős visszavinni a megmaradt üvegeket, szemetet oda, ahonnan hozta. Nincs ebben semmi meglepő, így volt ez a járvány előtt is. Azért persze turisták nélkül kisebb a tömeg, kevesebb a szemét. Ezt kedveli a Föld.

Lesz-e jobb a járvány után?
Margate fölött sok repülő megy át. Korábban arra jutottam, hogy a nap bármely szakában néztem 8oezres városunk egére, két repülőt mindig láttam elhúzni. Mindig féltem, mikor látok majd több gépet. Április közepén pedig mosolyogva néztem föl, hogy na, repcsik  most nem kínozzátok a Földet.
Előttem volt két repülő, ijedtemben körbefordultam és újabb kettőt láttam. Szóval a járvány idején 4 gép volt felettünk. Akkor nem értettem, aztán láttam, hogy folyamatosan érkeznek védőruhák,
gyógyszerek, tesztek mindenhova a világban repülővel. És eközben persze embereket is szállítottak, volt, hogy betegeket is vittek másik országba. Nem örültem, de igaz, hogy ezekután már nem láttam többször 4 gépet a város fölött. Engem az egy és kettő sem nyugtatott meg azzal együtt sem, hogy látom a repülőket kényszerparkolni és hallom, hogy nagy bajban vannak a légitársaságok.
Ráadásul nem csak fent csökkent a forgalom, hanem lent az utakon is és még a gyárak is leálltak. Látványos képeket lehet látni arról, hogy megtisztult a levegő például Kínában. Szeretném optimistán látni a jövőt, de szerintem a környezeti terhelés csökkenése átmeneti. Most azon izgul mindenki, lesz-e elég munka. Lesz, ha újra indítjuk a gyárakat, újra repkednek a repülők és ha van munkánk, újra tudunk költeni, egyre több felesleges boltra, termékre, de mindenkinek lesz munkája.

A Föld új ellenségei a maszk és a kesztyű
Szemétkérdésben sajnos nem láttam javulást egy csöppet sem. Sok a házhoz szállítás, rengeteg  csomagolóanyag. Elképesztő mennyiségű maszk, kesztyű és egyéb védőruha készül –  többnyire egyszerhasználatosak. 
Amikor egy londoni kórházban tölthettem pár napot, azt hittem beleőrülök a látványba: a nővérek percenként dobálták a kesztyűket, minden harmadikat használat nélkül, mert elszakadt. Fulldokoltam a látványtól, ahogy beszoroztam fejben, hány ilyen kórház van a világon, hogyan gyűlnek a halmok. A maszk és kesztyű hirtelen az egész világon elterjedt szükséges védőeszközként, átvette szinte a kenyér szerepét. Majdhogynem az evésnél is fontosabb, hogy mindenkinek legyen. Nagyon szegény országokban, nagyon szegény közösségekben is igyekeztek legalább valamennyi maszkot, kesztyűt adni, persze nem jutott mindenhova. Az osztással nem is lenne baj, hiszen a kézmosáson kívül ez az egyetlen védekezésünk. A baj az, hogy a használt maszkok és kesztyűk hova kerülnek?

A kórházi darabokat elégetik veszélyes műanyagként, de azok is túl nagy mennyiségben vannak. Amerikában már írtak róla. Hova kerül a többi? Általában a kukába, ez óvatos szakemberként nagy hiba. Ő külön zacskóba rakatná az akár fertőző maszkot, kesztyűt. Március, áprilisban még úgy beszéltünk a védőeszközökről, hogy nagyon óvatosan kell megérintenünk, gyakran kell cserélnünk.

Még arról akartam írni, hogyan lehet újabb műanyagokba csomagolás nélkül megszabadulni az egyszer használatos védőfelszerelésektől. Először azt találtam ki, hogy üvegbe teszem a maszkot és kesztyűt, egy pici befőttesbe. Mire megcsináltam hozzá a segítő videót minden fontos infóval, hogy sehol ne érintsük meg a használt védőeszközünket, hiszen fertőzött is lehet, rájöttem, nem kell eldobható egyáltalán, az emberek nagy többsége nem is úgy használja a maszkot, kesztyűt, ahogy mondjuk a műtőben kell.

Egyedül az egészségügyi dolgozóknál látom értelmét az egyszer használatos maszknak, kesztyűnek. A boltban, tömegközlekedési eszközön elég egy sál, mosható maszk és kezet kell mosni. Nem kell felvásárolni kis és nagy dobozos kézfertőtlenítőt, pláne nem a környezetet tönkretevő nedves törlőkendőket. Egy kis ecetes víz, vagy akár szappanos víz is betehető a táskába egy spriccelős üvegbe, vagy egy apró üvegben egy általunk készített nedves törlőkendő, szappannal, ecettel. A kézmosást is csak szappanos vízzel kérték, nem kell semmi csodaszer.

Nagy biznisz ma a maszk, mindenféle stílushoz megfelelő maszkot lehet már venni, sőt csinálni. Én a
legegyszerűbbeket kedvelem:

Itt lehet egyszerűbb, szűrőset gyártani: https://www.youtube.com/watch?v=A43g4KBAEa4
Ez pedig egyszerű papírtörlőből: https://www.youtube.com/watch?v=ZiRM6TbPEeY
A karanténok feloldása ijesztő volt számomra. Az első hétvége után ilyen volt a tengerpartunk:

Volt és vannak helyek, ahol a karantén nagy problémákat okozott a munka és ennivaló hiánnyal, de amit a híradókban láttunk, az a műluxus hiányától megszédültek tömege. Tömött sorokban álltak az olcsó boltok előtt, gyorséttermi ételeiket, kávéjukat, műanyag poharas söreiket úgy szorongatták, mintha nem lenne nagyobb boldogság az életben. A két és fél hónapot úgy élték meg sokan, mintha a világháború után bújtak volna elő az óvóhelyről. Ne kelljen megtudnunk, milyen az, milyen a súlyosabb világjárvány! Élvezzük a szabadságot, a szabadban, nem pazarolva semmit, kevés szeméttel!

Belicza Beáta