"Az én nevem Radvánszki Krisztina. 28 éves vagyok. Ukrajnában, Kárpátalján Mezőváriban élek. Ha nálunk valami a környezettel kapcsolatban bosszantó, azok az utak, ugyanis rettenetesen kátyúsak. Bosszantó, hogy évek óta semmilyen formában nem történik javítás, ezek a képek a Mezővári főúton készültek, igen így néz ki sajnos a főút nálunk, a falubeliek önerőből próbálják javítani, kövekkel betömve, szerintem inkább virágokkal kellene beültetni, talán akkor szebb lenne még a táj is kicsit. Igazából erre a problémára ezen kívül jobb megoldást nem tudok, ugyanis szerintem erre nincsen más megoldás. Talán virágok beültetésével felkelthetnénk a figyelmet arra, hogy évek óta ez az állapot nem javul." A tovább gombra kattintva érhető el a fotósorozat. 

"A rajzomat színes ceruza segítségével készítettem el és próbáltam megmutatni benne minden olyan dolgot amivel önmagunkat és földünket, környezetünket is roncsoljuk. Ezek között vannak olyanok amelyeken könnyedén tudnánk javítani egy kis odafigyeléssel. (Ilyen a túlzott mobil használat, a szemetelés, a sok abortusz a nem kívánt terhességből születően, és még sok egyéb dolog is). Tegyünk együtt azért hogy jobb hely legyen a földünk"- írja Antal Inez (15 éves) pályázó.

Rengeteg felesleges szemét halmozódik fel, de ezeket újra is lehet hasznosítani, így lett virág ültetve a kidobásra szánt ásványvizes üvegbe. Festés után szalvéta ragasztással készült el. - írta nekünk Somodiné Sándor Anikó, aki kislányával együtt pályázott hozzánk Törökszentmiklósról. Az első képen látható a virágtartó ásványvizes üvegből és konzervdobozból, valamint a színezett használt gumiabroncs. Új élőhelyük a növényeknek. 

A ,,Nagyik és unokáik” Természetmegismerő és környezetvédő elnevezésű helyi tábor aktív részese, szponzora vagyok már évek óta írta Sallai Szabolcs, 46 éves, tiszacsegei lakos, aki pályázott hozzánk is. Alkotása a munkájához kapcsolódik és még egy kedves Mignon témájú verssel is készült. 

Tavaly nyáron a tábor résztvevőinek bemutattam, hogy én mivel foglalkozom: autókereskedő és autószerelő a szakmám, egy műhelyt vezetek családi vállalkozásban. A táborlakók nagyon élvezték a műhely és a bolt hangulatát: még a kislányok is autószerelők akartak lenni – kis túlzással.

Az egyik lényeges beszédtéma az volt, hogy az autószerelő műhelyben keletkezett hulladékok és a veszélyes hulladék hová kerül, mi lesz a sorsa, és hogy szoktam- e újra hasznosítani valamit, használok-e a műhelyben újra hasznosított dolgokat, árulok-e valamit, ami újra hasznosított alapanyagból készült.

Orr Endre 8 éves, Orr Emma Ida 6 éves a Dunakanyarban élnek és mint kiderül szeretik az állatokat, vonatokat és a kisfiú barkácsolni is. 

Pályázatukat édesanyjuk küldte be hozzánk:

• A madárodúk otthoni hulladék faanyagból készültek, Endre barkácsolta és Ida festette őket.
• A vonatok szülői irányítással Endre kedvéért készültek. Alapanyaguk a háztartásban fellelhető hulladék.
• Ida rajza a háztartásban félretett maradékot ábrázolja, ahogy az a tyúkudvarban új értelmet nyer.

Alkotói pályázatunkra érkezett az alábbi levél Hatos Erzsébettől. "Férjem mivel korán jár dolgozni észrevette, hogy a társas házunk szelektíven gyűjtött kukáit a kommunálissal együtt szállítják el." És a levélből az is kiderült, hogy a kommunális hulladékgyűjtő kocsiba kerül bele egyszerre minden kuka tartalma. "A férjem kereste az okát, és megtudta, hogy egy magán megállapodás van érvényben a társasházunk részéről adott feladattal megbízott személy és a FKF munkatársai között, akik kulcsot kaptak hogy bejöhessenek a kukákért. Egyúttal a szelektívet is vitték...