Egy kínai közmondás szerint a legjobb idő a faültetésre húsz évvel ezelőtt volt, a második legjobb pedig most van. A gyakorlatban a fagyok és a kánikula kivételével egész évben ültethetünk fát. Nézzük meg alaposabban, mire érdemes odafigyelnünk! Két hasonló, de részleteiben és megközelítésmódjában eltérő metódust szeretnék bemutatni: egy klasszikus permakultúrás erdőkert tervezését és a gyümölcsfák telepítését az alkalmazkodó gyümölcsész alapelvek mentén.

Egy klasszikus permakultúrás erdőkert lombkoronaszintjének tervezése

Mag Zsuzsi ökológus szári erdőkertje egy klasszikus példa a permakultúrás tervezési módszertanra. A kert idén töltötte nyolcadik vegetációs periódusát, ami hazai viszonylatban már figyelemre méltó kor. Több mint 70 db fa és 50 különböző fafaj található benne, melyek helye tudatos tervezés útján került kiválasztásra. Ehhez Martin Crawford „Creating a Forest Garden” című könyve szolgált alapul. Hogyan alakíthatunk ki mi is egy erdőkertet? Mi alapján válasszuk ki benne meg a fák helyét? Ismerjük meg az erdőkertek lombkoronaszintjének egy lehetséges tervezési módszertanát!

Előkészítő lépések:

1. A kezdeti állapot megismerésével és feltérképezésével sok időt és energiát spórolhatunk meg. Így a későbbiekben nagyobb eséllyel sikerül megtorpanások és nagyobb kanyarok nélkül kialakítani egy működő rendszert.
2. Ha már ismerjük a területet, el tudunk kezdeni tervezni. Kövessük a lassú és fokozatos beavatkozás elvét és próbáljuk kivárni azt a minimum 1 évet, amíg lehetőleg kevés visszafordíthatatlan dolgot csinálunk.
3. Készítsünk egy listát azokról a fafajokról melyeket ültetni szeretnénk. Ehhez három szempontot érdemes figyelembe venni:

• saját igényünket: mit szeretnénk elérni?
• a terület igényei, illetve az ökológiai hiányosságok amiket orvosolni szeretnénk (pl. nincs fa a területen, vagy inváziós növényekkel állunk szemben; degradált a talaj, amit jó lenne javítani stb.)
• a terület adottságai, illetve hogy mely növények igényei felelnek meg ennek

4. Nagyon hasznos egy egyszerű alaptérkép készítése a területről. Kisebb telken 1:100 méretarányban (ami a valóságban 1 m a térképen 1 cm) kényelmes dolgozni, ez nagyon jól működik 50x70 cm papíron. Tüntessük fel rajta a lényegesebb elemeket.
5. Ismerkedjünk meg minél jobban a telepíteni kívánt növényekkel. Ha különlegességről van szó és még nem láttuk, nézzük meg élőben vagy járjunk utána. Képek keresése útján is sok következtetést tudunk levonni a növény méretére, habitusára, élőhelyére és környezeti igényeire (talajra, hőmérsékletre, nedvességre) vonatkozóan.

A tervezés lépései:

1. Ha már eldöntöttük, milyen növényeket szeretnénk elültetni, először jelöljük be őket a térképen. Egy egyszerű „fapados” módszer, ha minden egyes növényhez egy-egy kört vágunk ki. Fáknál nagyon fontos figyelembe venni a kifejlettkori méretet - legalábbis nagyságrendileg -, ennek megfelelő méretűre vágjuk ki a köröket. Írjuk fel rájuk a lényeges alapadatokat (pl. a kifejlettkori magasságot). Azonos színekkel jelölhetjük az azonos családba tartozó fafajokat (pl. különböző színnel a rózsaféle gyümölcsfákat, a nitrogénkötőket és az egyéb fákat).
2. Minden növényt igyekezzünk úgy pozícionálni, hogy neki a legjobb legyen. Nyilván mindent nem tudhatunk, például hogy mi van a talajban, de ha már foglalkozunk a kérdéssel, sok hibát elkerülhetünk. Vegyük figyelembe a talaj-, a fény- a nedvesség és a hőmérsékleti viszonyokat is.
3. Úgy ültessük a fákat hogy akkor se érjen össze a lombkoronájuk, ha elérik kifejlett méretüket (alapszerkezet elve). Ez az elején nagyon ritkának tűnik, de azért fontos elv, mert így sok fény jut az alsóbb szintekre, nem nyurguljanak fel a fák és nem záródik a lombkoronaszint. Ilyen egy optimális szerkezet az egész rendszer egészségessége szempontjából, és így az alsóbb szintek is produktívak tudnak lenni. Együtt lehet működni a szukcesszióval (vagyis a növények természetes fejlődési ívével a lágyszárúaktól az erdőig) is és kezdetben lehet több fát ültetni, melyek közül némelyektől később majd meg fogunk válni.
4. „ Közös nyavalyájú növények” arányának optimalizálásával reziliens lehet a kertünk a kártevőkkel és betegségekkel szemben. A lombkoronaszintben a rózsafélék aránya 30-40%, a nitrogénkötőké 20-30%, többi 30-40% az egyéb családba tartozó legyen.
5. Sok gyümölcsfa kétlaki, vagyis a beporzáshoz több egyed kell belőle. Ezek legyenek egy kupacban nagyjából, de ne egymás mellé ültessük közvetlenül (tíz valami egymás mellett már olyan mint egy kisebb monokultúra).
6. Manapság a változó klíma egyre komolyabb szempont Magyarországon is. Attól függően helyezzük délről észak fele haladva az egyre nagyobb vagy épp kisebb fákat, hogy a fényhiány vagy a szárazság jelent nagyobb problémát.

Speciális esetek:

1. Azoknál az erdei növényeknél, amik bírják, vagy még szeretik is a részleges árnyékot, ott a lombkorona szint kifejlett korukban nyugodtan összenőhet (sikeres kísérlet indián banánnal, húsos sommal és mogyoróval).
2. Alapvetően hazánkban egy lombkorona szint van, de lehet bizonyos esetben kettő is (nagy magonc fák alá ültethetünk kisebb fákat).
3. Egyes nagy fák bírják a botolást, vagyis az alsó ágak levágását (ilyen pl. az eperfa, a szelídgesztenye). Évenkénti visszavágással kisebb helyet igényel, mint alapból.
4. Nagy, lassan növő fa déli oldalára lehet egy-két őszibarackot is ültetni, mert utóbbi viszonylag rövid életű (15-20 év), és mire a nagy fa megnő, addigra az őszibarack lehet hogy már ki is öregszik.
5. Ami kicsit több odafigyelést igényel, azt közelebb ültetjük, ami kevésbé azt messzebb.
6. Emberi szempontok (pl. milyen fá alatt szeretnénk ücsörögni).

Gyakorlati (és tapasztalati) tanácsok:

1. Sok fa elültetésének tervezésénél nem az a jó módszer hogy mindent előkészítünk és egy délután megtervezzük a helyét. Sokkal jobban működik a tervezés, ha az ember kitalál valamit, tologat, otthagyja, két nap múlva visszamegy, akár csak tíz percet szán rá, de gyakran visszamegy, megbeszéli az érintettekkel, beleépíti az új ötleteket - vagyis iteratív, sokszor rövid ideig és egészen addig tartó folyamat, amíg nem elégedett a végeredménnyel.
2. Ne csak az íróasztal mellett tervezzünk! Menjünk ki, nézzük meg, hogy hogy van a valóságban, álljunk oda ahová ültetjük a fát, képzeljük el a nap járását, az évek előrehaladtát és ezeket is vessük össze a térképpel.
3. Természetes dolog, ha a növények nem úgy reagálnak ahogy szeretnénk - mindig figyeljünk és reagáljunk a történéseknek megfelelően.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet elvei

A növények - így fák is - olyan élőlények, melyek természetüknél fogva életüket azon a helyen élik és fejezik be, ahol elkezdték. Gyökereik nagyon mélyre hatolnak, ha nem vágjuk el óhatatlanul egy átültetéssel.

Az átültetés a mi szempontunk, elsősorban gazdasági szempont. Oda ültethetünk fát, ahová szeretnénk, amit mi választunk.

Lantos Tamás, az alkalmazkodó gyümölcsészet hazai úttörője 20 éves erdőkertet ápol Markócon. Évek óta csak kivételesen ültet fát. Ehelyett segíti és hagyja, hogy a gyümölcsös maga gondoskodjon a fák szaporításáról. Természetesen ez egy lassabb folyamat, de ha tehetjük, kövessük példáját. Több szempontból is jól járunk, ha a fa saját igényeit figyelembe vesszük:

1. Azok a fafajok, melyeknek hosszú (akár 8-10 m-es) erős karógyökere van, átültetés után maximum 30-40 cm hosszúságúak maradnak több évesen is. Ekkor az esetek többségében gyökér fő tömege abban a részben fog nőni, amekkorát meghagytunk belőle (a talaj felső nagyjából 50 cm-es zónájában). Iparszerű ültetvényekben ez jó, mert ott öntöznek, és nem kell hogy mélyen beszivárogjon a víz a talajba. Vagyis az ilyen módon nevelt fák gyökereit könnyen eléri az öntözővíz. Szélsőségesebb klimatikus viszonyok mellett - mint amilyenekkel egyre inkább szembenézünk - ez nem jó, hiszen szárazság alatt öntözni kell a talaj folyamatosan kiszáradó felső rétegét.
2. Az az igazán jó, ha a fa maga választja meg a helyét a kerten belül, oda kerülhet ahol a legkedvezőbb feltételeket találja, ezt pedig nem lehet meghatározni rendesen általunk, még precíz talajvizsgálatokkal sem (lásd a 6. pontot).
3. A talajnak és gyökérnek egymásra kell találnia hogy hosszú életű és bőtermő fáink legyenek. Azzal hogy átültetjük a fát, lefékezzük ezt a szimbiotikus kapcsolatot a talaj élőlényei és a fa között.
4. Nagyon sok munkát és időt megtakarítunk, mert a faültetés a legenergiaigényesebb gyümölcsészeti tevékenység.

Az ültetés nélküli gyümölcsösben a telepítés szaporítás is. Többféle módon is létesíthetünk gyümölcsöst ültetés nélkül. Íme néhány módszer, kezdve a fák szempontjából legszerencsésebbel:

1. Használjuk ki a gyümölcsös magától növő gyümölcsfáit! Ezek lehetnek magoncok (magról kelt fák vagy gyökérsarjak). Általában meghagyjuk őket, többet mint amit elbír a kert. Később ki lehet irtani azt, amelyik rossz helyen vagy túl közel nő a másik fához. Nagyon sok fa nő spontán az állatok közreműködésével, madarak és nyestek ürülékével. Tamás kertjében például az alma-, körte-, cseresznye és diófák illetve a galagonya gyakran nőnek spontán. Ezeket érdemes megvárni hogy termőre forduljanak - ha ízletes a termés akkor meghagyjuk, ha nem akkor át tudjuk oltani később, akár 8-10 éves korukban is.
2. Második legjobb módszer, hogy vessük el a gyümölcsök magjait, ahogy más magokkal tennénk. A talajfelszínre bőségesen szétszórva előbb-utóbb ki fognak kelni. Sikerrel lehet vetni például vadkörtét (rohadó gyümölcsből is, anélkül hogy a magokat kivennénk) illetve diót. Az egészséges fákat tartsuk meg, a többit a gyeppel együtt kaszáljuk le. Ez az az módszer, amikor a fa és a körülmények választják ki a helyet.
3. Harmadik legjobb módszer: vethetünk gyümölcsmagot végleges helyre is. Így nem biztos hogy a legjobb helyet fogják kapni a fák, de cserébe jobban tudjuk gondozni őket és a saját szempontjainkat is figyelembe vehetjük. Ennek a technikája nem bonyolult: Kiásunk egy gödröt mintha facsemetét ültetnénk. Visszatöltjük komposzttal. A talajfelszínre 4-5 gyümölcsmagot elvetünk. A legerősebb magoncot tartjuk meg, amit később be is olthatunk.
4. Negyedik legjobb módszer, ha faiskolában, vagy konténerbe vetjük a fát. Itt arra figyeljünk, hogy a „fapalántát” (akárcsak a lágyszárú palántákat) még azelőtt ültessük ki végleges helyükre mielőtt a gyökerei korlátokba ütköznének a konténerben. Ezzel a módszerrel ne várjuk meg az őszt, mert addigra biztos hogy sérülni fog a gyökere kivételkor.

Legkevésbé érdemes alkalmazni a konténeres faiskolai facsemeték ültetését. Az ilyen csemeték gyökerei ugyanis körbe-körbe nőnek a konténerben, és nehéz eligazgatni úgy, hogy optimális legyen a fa számára.

Érdemes tudnunk, hogy vannak fafajok, melyeknek magjai hajlamosak az „elfekvésre”. Ez azt jelenti, hogy az általunk vetett magok egy része sokszor nehezen, a vetés után csak 2-3 év múlva csírázik ki (pl. galagonya, húsos som, rózsa). Több módszerrel lehet segíteni ezen, például rétegzéssel, néhány napig tömény trágyalébe áztatással, koptatással vagy gőzöléssel. Ha a csírázást a csírázásgátló anyagok akadályozzák, akkor a legjobb eljárás a félérett gyümölcsből fogni magot, vagyis olyankor, mikor a mag már csíraképes, de a gyümölcs húsa még nem termeli a csírázásgátló anyagokat.

Persze érthető, ha rövid távon - és különösen mikor telepítenénk egy gyümölcsöst - nem szeretnénk sokat várni mire megnőnek a fáink. Ilyenkor a rövidtávon hatékony faültetés mellett nem árt ha hosszú távban is gondolkodunk és a fenti módszerek közül is kipróbálunk néhányat, a kettőt gond nélkül lehet párhuzamosan is művelni.

Néhány etikai tanács, ha mégis szeretnénk fákat ültetni:

1. A komposzt használata nem elsősorban a tápanyag miatt, hanem a talajlakó élőlények (mikrobák és mezofauna képviselői) telepítése érdekében fontos, akik a gyökér környezetében segítenek a tápanyagellátásban.
2. A gyökereket ne vágjuk vissza, mielőtt elültetjük a fát. Ahol az elágazás szükséges, ott magától is el fog ágazni. Csak azt a részt vágjuk le ami sérült vagy beteg.
3. Nem kell nagy gödröt ásni, de ha már így teszünk, inkább mély gödröt ássunk, hogy lefelé találjanak laza földet a gyökerek. Csak akkor kell nagy gödröt ásni, ha szélsőségesen kedvezőtlen a talaj (pl. nagyon agyagos).
4. A fiatal fákat segíthetjük körbetányérozással, vagyis a fa körül 60-70 cm sugarú körben növő gyepalkotókat (köznyelvben gyomokat) lesaraboljuk időnként, különösen száraz nyári időszakokban, hogy ezzel levegőhöz vagyis vízhez juttassuk a kicsit még gyenge fáinkat. Később nagyon fontos hogy egy vegyes gyep alakuljon ki a fák körül, és legyen köztük elegendő mélyrehatoló gyökerű kétszikű (pl. torma, feketenadálytő, máriatövis), ezek levegőztetik a talajt. Fogyasztási céllal érdemes olyan növényeket ültetni a tányérba, melyeknek a föld feletti részét fogyasztjuk, hogy a kiásás során véletlenül sem bolygassuk a gyökerek körüli talajt.
5. A metszésről megoszlanak a vélemények. Lantos Tamás szerint szelíden, de kell, különösen fiatal korban ügyelve a fajra jellemző metszésre. Enyhén metsszünk, mert a durva metszés késlelteti a termőre fordulást.

A cikk a Magyar Permakultúra Egyesület előadásán elhangzott előadások alapján készült. A cikk teljes forrása az alábbi linken meghallgatható: Permakultúra Klub: Faültetés https://www.youtube.com/watch?v=jSbV6CWVPr8&t=409s

Szerző: Gyeviki Hajnal